Ha nem bán játok akkor most már nem irnék folyton cimeket csak ugy belle kezdek nem mindig ugy fogom folytatni a hogy mindig .
Csak a nagy sztori lényege amiert el keztem blogolni hogy a családom nem ért meg de vanak néhány barátom a ki mindig ott állt meletem akikre támaszkotam .Körül belül 15 éves voltam a mikor megismerktem a nagy szerelmemem persze az internet jo dolog de számomra rosz volt 26 éves volt crossmotoros nagyon jol nézet ki barna haj zöldes szem amugy meg hegesztő volt ...
LARA SZEMSZÖGE:
Jahjj istenem hogy lehet valaki ennyire bunkó!!? Inkább annak örülne, hogy segítettem rajta és haza vittem ahelyett, hogy ott hagytam volna részegen fetrengeni! Na, így segítsen valaki a másikon! Ezért nem szoktam senkinek sem segíteni, mindenki segítse meg saját magát! Az biztos, hogy ez volt az első és utolsó! Felőlem legközelebb ott halhat meg az se érdekel!
Idegesen értem haza, anya tajtékozva kiabált velem, hogy hol voltam egész éjjel. Persze azt ...
Közelebb mentem hozzá a már kikért italokkal. Remélve, hogy nem küld el.
- Jó estét tanár úr! Mit keres itt?
- Oh, szia Lara! Hát te?
- Csak lazítunk kicsit a barátaimmal. Maga?
- Ugyanaz, csak egyedül. - olyan szomorúnak tűnt.
- Nincs kedve csatlakozni?
- Azt hiszem inkább passzolom! Nem akarok zavarni. Hiszen azért jöttetek, hogy jól érezzétek magatokat nem azért, hogy egy vén tanár bácsit nézzetek.
- Nem hinném olyan vénnek. Sőt tanárnak ...
Siettem reggel, hogy még órák előtt tudjak beszélni a Tamással. Az udvarra érve keresni kezdtem a szememmel a parkolóban, gondoltam biztos kocsival jár. Meg is találtam de tévedtem, ő motoros. Nagyon klassz kis moci volt, mentem volna vele egy kört! Mármint a motorral nem Tamással! Odarohantam.
- Tanár úr várjon egy percet! - szóltam oda neki.
- Igen, mi a baj? - fordult felém.
- Semmi, csak szeretnék elnézést kérni a tegnapiért.
- Mért mi volt tegnap amiért ...
Ahhjj újra suli! Hurrá.... De legalább már végzős vagyok, mondjuk másodjára de utcsó év ami megnyugtató! Egy művészeti suliba járok, grafikát és divattervezést tanulok! Rossz lesz egyedüliként újra beülni az iskola padba, minden barátom elballagott. Legtöbben már dolgoznak vagy munkát keresnek, de van aki fősulira ment. Szerencsére néhány barátom a városban maradt, így suli után tudunk talizni. De legjobban annak örülök, hogy a legjobb barinőm is itt maradt, Laura, de csak Lora, aki az ovi ...
Sziasztok!
Hamarosan jövök egy teljesen új és izgalmas történettel! Nagy része igazi események alapján lesz, kb 50-50%! Persze hogy felturbózzam muszáj voltam egy izgis kis történéssel felépítenem.
Remélem tetszeni fog mindenkinek!
De előre szólok lesz benne trágárság és olyan események, amelyek néhány embernek...hogy is fogalmazzam....enyhén irritáló vagy gyomor forgató!
De nem akarom lelőni a poént, így is sokat árultam el! Hamarosan jövök, szép napot ...
Egy autószerelő szakmai kihívásai széles körűek, de a felelősség sem kicsi, ami a vállát nyomja. Az autó ugyan is talán az egyetlen olyan használati eszköz, mellyel emberéletek fölött is dönthetünk, ha nem használjuk rendeltetés szerűen, nem tartjuk be az általános közlekedési szabályokat vagy nem megfelelő az autó műszaki állapota.
És itt lép a színre a szerelő, akinek biztosítania kell ezen bonyolult szerkezetek optimális működését. Megszámlálhatatlan módon és mértékben ...
Még mindig utálok korán kelni. Ráadásul jönnek azok a hűvös idők, amiket a fülem sem szeret. Elkezdhetek lassan megint fülvédőzni. (szépen néznék ki még télisapkában :D)
Nade, elkalandoztam.
Bementem a suliba a dékánhoz. Megmondom őszintén féltem kicsit. De...minden rendben lesz. Nem is kell se fizetnem, se kérelmeket írnom, se semmi ilyesmi. Csak hagyjak mindent úgy, ahogy van.
Életemben nem volt még ilyen élményem egyetemről, hogy valamit hagyjak úgy. ...
Elsősorban hagy mondjam el, mennyire egyetértek mai nap Garfield barátunkkal. Gondolom ismeritek a figurát. Az egyetlen macska, aki király :D
Nade térjünk vissza a tárgyra.
Hétfő, reggel, kedélyes ébredés. Naaaaa ezaz, ami egy pillanat alatt elszállt.
Hogy miért is?
Nos.
Tudni kell, hogy az egyetem padjait koptatom egy ideje. Vééégre itt a finálé. Tudjátok, szakmai gyakorlat, záróvizsga.
Sikeresen elintéztem az egyik bankkal végre, hogy ...
Bementünk a kapun és szétváltunk, hogy több helyen tudjuk őt keresni. Akkora ez a hely, hogy csoda ha megtaláljuk. Mindenhová benéztem de sehol sem volt, kezdtem reménytelennek érezni a dolgot. Egyszer csak kiértem egy ilyen lépcsőház féleségbe, döntenem kellett, fel vagy le!?
Nem tudom miért de erős érzetem támadt és lefelé indultam el. Hiszen általában a filmekben mindig a pincébe vagy alaksorba rejtik az embereket. Ahogy haladtam le a lépcsőn hirtelen halvány fényre lettem ...
Siettem a kórházba, már nagyon kíváncsi voltam mi történhet ott benn. Bementem anya kórtermébe erre ott találom a földön fekve Aspartam-ot, anya pedig ébredezett. Mi a fene folyik itt? Azonnal felsegítettem de nem nagyon bírt felállni.
- Hahó! Valaki jöjjön azonnal! Hall valaki!? - kiabáltam ki a folyosóra, pár másodperc múlva jött egy orvos pár nővérkével.
- Mi történt?
- Fogalmam sincs. Most érkeztem én is. Itt találtam őt a földön, lövésem sincs mi ...
- Igen. Jólvan már? Igen szeretem! - kiabáltam rá.
- Sejtettem... - sóhajtott.
- Akkor mért kérdezted ha ennyire biztos voltál benne? Tök felesleges ez a kérdez-felelek dolog.
- Csak szerettem volna a te szádból hallani. Jobb a biztosat tudni, mint a saját elméleteink szerint ítélni.
- Ne haragudj Aron. Nem akarlak bántani téged, kedvellek, jófej vagy meg minden, de...
- De őt szereted.
- Igen... - sóhajtottam én is egy nagyot.
- De azt ugye ...
Reggel arra ébredtem, hogy egyedül vagyok a szobámban. Akkor csak álmodtam volna az egészet? Nem is aludt itt velem? Biztosan beképzeltem magamnak. Ilyen az én formám... Pár másodperccel később nyílt az ajtó és egy tálcát láttam meg. Azt hittem álmodom, de aztán megjelent a tálcát fogó kéz és test is.
- Jóreggelt! Hoztam egy kis reggelit, reméltem visszaérek azelőtt, hogy felébrednél. De lassú voltam, elég idegen nekem az a konyha ami odalent van.
- Semmi baj. Örülök annak is, ...
Alig vártam, hogy haza érjek a suliból. Szinte egyszerre érkeztünk meg Aron-nal. Köszöntünk egymásnak én pedig beinvitáltam a házba. Leült a nappaliban én addig a konyhába mentem valami üdítőért és nasiért. Mikor visszaértem meglepődve láttam, hogy Aspartam is ott ül mellette. A tálcát letettem az asztal közepére és leültem velük szemben. Eléggé kínos csend volt köztük, ilyenkor szokott az lenni általában, hogy épp arról a személyről beszélnek aki nincs jelen. Ezúttal én lehettem az a ...
Mikor majdnem elaludtam volna, kopogás riasztott fel félálomból. Azt hittem csak beképzeltem ezért visszafeküdtem, de újra hallottam a kopogást, így már biztos, hogy nem álmodtam.
- Gyere be! - kiáltottam ki.
Kinyílt az ajtó és Aspartam lépett be, halkan visszacsukta majd leült mellém az ágyra. Nem értettem miért van itt.
- Jól vagy? - láttam rajta, hogy nagyon komolyan kérdi.
- Igen. Mért ne lennék? Nem értem most ezt honnan vetted!?
- Hát csak olyan ...
Először a gyengélkedőre mentünk, nem akartam rögtön a mély vízbe dobni. Amint beléptem az ajtón a gyerekek nagyon megörültek nekem és szinte egy emberként rohantak hozzám. Mindenki ölelkezni akart, mert ugye mért ne.
- Beca, Beca! - rángatta meg a pólómat az egyik kis páciens.
- Igen? - hajoltam le hozzá.
- Ő ki? A barátod?
- Igen ő kicsoda? Kedves? - kérdezősködtek.
- Persze nagyon rendes ember. Ő itt az egyik barátom, Carter!
- Szia Carter! - ...
Amikor abba hagytam a gyerekes zokogást elindultunk a bálra. Mikor odaértünk már javában zajlott az esemény. Szólt a zene, mindenki beszélgetett voltak akik táncoltak is, közben szépen gyűlt az adomány. Mivel mi voltunk azok akik ezt az egészet megszervezik minden évben, így természetesen tartani kellett egy hosszú és sablonos dísz beszédet. Amihez most abszolút semmi kedvem nem volt, így ezt most apámra és anyámra bíztam. Felmentek az emelvényre és belekezdtek egy véget nem érő, unalmas ...
Miután végeztem a teendőkkel visszakocsikáztam a nyaralóba. Égett a villany, ebből gondoltam, még fent lehet. Bementem. Hát igazam lett, még fent volt és a tudósítást nézte az interjúmról.
- Na szerinted milyen lett? Részemről elég jól sikerült, hatásos lett.
- Persze megindító, de nem hinném, hogy ezzel elérnél bármit is! Tudod te egyáltalán milyenek az emberek vagy egy burokban nőttél fel?
- Hidd el tudom! De nem szabad mindenkit egy kalap alá venni! Biztos vagyok ...
Rettentő volt a felismerés, hogy nem mi vagyunk azok akiket megvédenek a rossztól, hanem mi vagyunk a rossz okozói. Egész nap azon agyaltam hogyan kéne őt meggyőzni, hogy nem minden ember reménytelen. De semmi használható nem jutott eszembe. Este volt már mikor kimentem a szobából Aspartam a nappaliban ült a kanapén, odamentem hozzá.
- Mondd csak, mennyi időnk van még hátra?
- Amíg az anyahajók ide nem érnek.
- És az mennyi idő?
- Kb egy hónap. De ha korábban ...
A központba érve nagy volt a nyüzsgés. Mindenki be volt attól zsongva, hogy lezuhant egy űrhajó. Számomra is érdekfeszítő volt, s reméltem megengedik, hogy én is megnézzem. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lehet az a tárgy, de leginkább arra, mi van benne. Vajon van benne valaki vagy valami? Ki tudja...
Rengeteg orvos, tudós és katona szaladgált körülöttünk.
- Elnök úr! - jött oda egy férfi tisztelegve - Én Colins százados vagyok uram, én találtam rá az idegen tárgyra.
- ...
