Hétfő. Hm. Milyen más most itt lenni a suliban. Mindenki velem akar beszélni, képet csinálni, mutatni videókat. Mi ütött az emberekbe!?
- Még is mit képzelsz te magadról!? - rontott nekem dühösen Katlin.
- Hogy én? Miért is?
- Mért hazudtad azt, hogy nem ismered a fiúkat!? Akkor ez mi!? - nyomta az orrom elé a telefonját, amin én vagyok a fiúkkal lefotózva.
Vajon az meg hogy került hozzá!? Talán feltöltöttem volna egy képet? Az nem lehet! De ha még is így van, ...
FIGYELEM! Enyhén erotikus tartalom! Ha nem szereted az ilyet ne olvasd el!
Másnap korán felkeltem, hogy időben elkészüljek. Hátha felhívnak a srácok, hogy ugorjak el hozzájuk a koncert előtt! Lementem a konyhába, hogy készítsek valami reggelit magamnak.
- Te mit csinálsz itt ilyen korán? - jött be álmosan Adam.
- Reggelit. Mért minek tűnik? - próbáltam minél kedvesebb és viccesebb lenni.
- De jó kedve van ma valakinek. Csak nem jót ...
Másnap a suli egész jól ment. Sajnos szakadt az eső egész nap. Így nem nagyon tudtunk kint lenni a szünetben. Még jó, hogy vittem esernyőt. Éreztem én, hogy szükség lesz rá! Kaptunk irodalomból csoportos feladatot, amit háziként kell megoldani. Persze nekem Tori volt a társam, nem is lehetne más! Megbeszéltük suliban, hogy ma átjön hozzám és minél hamarabb megoldjuk, hogy ne kelljen vele annyit bajlódni. Boldogan igent mondtam. Csak amikor már mentünk haza felé, akkor jutott eszembe, hogy mi ...
A hangos ébresztőm zajára riadtam fel és úgy zuhantam le az ágyról, mint egy darab fa. Körülnéztem, sehol senki. Akkor ezt csak álmodtam? Huhh... De jó! Azért némileg megkönnyebbültem. Igaz a szivem még mindig úgy ver, mint egy gyors vonat. Levegőt kifújva tápászkodtam fel a földről. Kicsit rendbe szedtem magam, aztán lementem a konyhába.
- Jó reggelt álomszuszék! - fogadott kedvesen az én drága bátyuskám.
- Jó reggelt neked is! Csináltál valami kaját? - ásítottam bele ...
Másnap korán bementem az iskolába, hátha találok ott egy tanárt, takarítót vagy bárkit. Persze reméltem azt is, hogy megvan még a telóm, nem lopta el valaki.Gyorsan el is készültem és besiettem. Nyitva volt de sehol senki. Mindegy. Bementem a rajzterembe de hűlt helye volt a készülékemnek. Imádkoztam, hogy a takarítók megtalálták ...
A padban ülve vártam, hogy szólaljon meg végre. De csak pakolászott, papírokat rakott mappákba. Pár perc múlva már rám emelte tekintetét.
- Miről beszéltetek az órán Victoria-val?
- Semmiről. Csak mondott nekem valamit. Ennyi.
- És, mi volt az amiért ennyire rákiabáltál?
- Semmi, nem fontos tényleg. Milyen bűntetést kapok?
- Bűntetés? Ki beszél itt bűntetésről? - emelte fel a kezét afféle „mivan?" kifejezésként.
- Akkor mért maradtam itt? - nem ...
Másnap az ébresztőmre keltem fel. Egy kellemes dallam szólt, így hagytam kicsit had zenéljen. A BTS-től a Boy with luv volt az. Szerettem ezt a dalt. Amíg Koreában éltem találkoztam velük egy párszor, két srácot pedig személyesen is ismerek.Amíg visszagondoltam ezekre, el is készültem. Fogtam a táskám és indultam a suliba, és ...
Reggel korán felkeltem, hogy mindennel eltudjak nyugisan készülni. Ne kelljen kapkodnom.
Megmosakodtam, fogmosás és kiválasztottam a megfelelő ruhát az első napra. Majd egy nagyon alap sminket feltettem. Sosem szerettem nagyon kipingálni magam, meg amúgy sem engedték a szüleim. Hisz nálunk, aki sok sminket használ az nem tisztességes lányra utal. Olyan öröm lány félét.
Szóval miután elkészültem a drága bácsikám felajánlotta, hogy elvisz a suliba. Persze igent mondtam azonnal, ...
Ez a történet egy félig amerikai, félig kóreai fiatal lányról szól. Aki Amerikába költözik az szülei halála után.
A kedves nagybácsinál fog lakni, aki mindenben a lány mellett áll.
Új iskola, új esélyek és új remények.
A kedves és okos lány először idegennek érzi magát, a nagy és diákokkal teli iskolában. Aztán megismerkedik néhány emberrel, akik megváltoztatják az életét!
Egy mindenre kész barátnő, egy aranyos zenész fiú és egy tanár aki nem várt fordulatokat hoz ...
Huu rengeteg idő el telt már mikor utoljára ide írtam de most itt vagyok újra .Már lassan 3-om hónapja össze költöztem életem szerelmével .Minden szuperül alakul nagyon szeretjük egymást minden helyzetben most hogy itt ez a halálos vírus ami miatt nem tudunk dolgozni menni csúnyán fog hangzani de én nagyon boldog vagyok hogy 0-24-ben itthon lehetünk együtt. A gondolat hogy egyszer vissza kell mennem újra ebből a hosszú hosszú itthon töltött boldog időből újra dolgozni nagyon megrémít de ...
Másnap ahogy felkeltek, fel is hívta John-t. Aki bár végig hallgatta a lányt, de azon nyomban ki is nevette, a számára idióta ötletért. Neki sem kellett több. Azonnal felhívta a csapatot és élesítette az utolsó fázist.
C:- Szia Paul! Életbe lép a harmadik fázis! Szállíthatod a fegyvereket!
P:- Rendben. Vedd elintézettnek! - bontotta is a vonalat és tárcsázta a másik számot.
C:- Kevin, szólj az embereknek, hogy álljanak készenlétben. Nem sokára úton lesznek a vendégek. A ...
Sok mindenre képes a magány. Főleg ha ezen nincs ki segítsen. Mint pl az hogy most nekiállok blogolni. 3 éve tettem közzé utoljára tartalmat. De hát most mivel itt vagyok kezdjünk is bele a lényegbe.
Azért is vagyok itt, mert nem igen van lelki társam vagy barátom akinek mesélhetnék. Mostanában elég zárkózott lettem. Könnyen elmerülök gondolatba, egy olyan tengerben amibe csak sötétség van..Semmi gondolat menet.. Csak egy hatalmas valami közepén leszek hirtelen...Csend és nyugalom ...
A délutáni hírekben már hallható volt, hogy lekapcsoltak két drog bandát, amelyek valószínűleg összefüggésben lehettek egymással, és egy illegálisan működő bárt.
Clara örült a hírnek. Mivel tudta, hogy működik a terve. Fel is hívta az embereket, hogy szervezzen egy gyors megbeszélést. Kb egy órán belül oda is ért mindenki.
C:- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan idejöttetek! Szeretnék mindenkit megdícsérni és elismerni! Lehet apám idejében nem így volt, de én megbecsülöm azokat az ...
Délután 2-re ott volt mindenki. Elmondták szép sorban, hogy ki mit tudott meg.
P:- Nos, én beszereztem mindent amit kérdél. Egy raktárban vannak a város szélén.
C:- Remek. Kevin, mit tudtál meg?
K:- Nem messze innen van egy cég, az Leon-é volt. Ott van a főhadiszállásuk. De kisebb házak, ingatlanok is vannak a nevükön. Azt nem tudom, hogy milyen gyakran használják, vagy egyáltalán használják-e!
C:- Értem. Mike? Mit mondtak a kontaktok?
M:- Megkérdeztem ...
Az életünk kérdések sorozata. Vannak kérdések amiket mások tesznek fel nekünk és vannak amiket mi teszünk fel saját magunknak. Ezek egy részét megtudjuk válaszolni viszont vannak olyanok amiket nem tudunk, az egyik amibe sokan bele buknak az a Miért kérdés. Nem tudjuk mit miért teszünk sokkos állapotban, vagy amikor a szívünk majd kiugrik a helyéről a boldogságtól. Ha megkérdezik tőled hogy miért te mit válaszolsz? "Azért mert depressziós vagyok, vagy csak sajnáltatni akarom magam?" ...
Ezt nagyon sokszor meg is bántam később amikor amikor már nagyobbacska lettem
Az apám és az anyám nem mindig normálisak csak a saját igazuk a jó és a nevelésük se túl jó azt kell mondjam hogy adíg én se vettem észre. A tanár nőim általánosba csak meg meg sajnáltak az írás hibáim meg a beszédem se volt jó . Szeretek a jó szivem miatt meg hogy nem voltam rossz gyerek inkább velük lógtam amíg nem zavartak el maguk mellöl így mindig hintán lógtam ezt így szeretem .Ki jártam a sulit úgy ...
Délre oda is értek. Már mindenki rájuk várt. Ledobták a cuccokat és a tárgyalóba mentek. Ott Clara elfoglalta apja helyét, mint vezető.
C:- Köszönöm, hogy eljöttetek! Tudom, hogy hirtelen hívtalak ide titeket, de ez sűrgős eset.
P:- Diego hol van? Félre ne érts, nem baj, hogy te vagy itt, csak fura, hogy apád nincs jelen. - szólalt fel Paul, a fegyverekért felelős főnök.
C:- Sajnos, ő már nem lehet jelen.
K:- Hogy-hogy? - kérdezte Kevin, a drogügylet ...
C:- Apa! - örült meg, hogy meglátta, odarohant hozzá.
D:- Óh Clara! De jó, hogy még élsz! Annyira aggódtam érted! - ölelték át egymást.
Addig David kint maradt, hogy őrködjön, nehogy valaki odamenjen. Az ajtó becsapódott és mögüle Leon lépett ki. A lány hirtelen megrémült és apjához húzódott.
A férfi egy nagyobb fegyvert húzott elő a kabátjából és intett vele, hogy üljenek le. Így is tettek.
D:- Clara! Minden rendben? Nem nyílik az ajtó! - kérdezte idegesen, mert ...
H:- Igen ő! - felelte végül.
C:- Hm, sejtettem. Ennyit ér a te nagy főnököd! - legyintette le - Na és most mi lesz? Mihez kezdünk ezek után?
H:- Nem tudom. Fel kéne hívnom, hogy megtudjam hányadás is állunk!
C:- Te teljesen megbolondultál!? Épp most akartak kinyírni! Szerinted mihez kezd ha rájön, hogy életben vagyunk?
H:- Akkor szerinted mégis mit kéne tennünk?
C:- Na bazdki, te vagy a bérgyilkos és én mondjam meg? Te aztán profi vagy mondhatom! - rázta ...
Néhány óra múlva elértek a titkos helyhez, ahová a lányt vitte. Kiszedte a kocsiból éw becipelte a házba. Lefektette az egyik szobában lévő ágyra, majd ott hagyta. Késő este tért magához. Még enyhén kába volt ugyan, de képes volt felfogni, hogy mi is történik.
Kezei össze voltak kötözve, de lábai már nem. Így elindult, hogy körbenézzen, merre is van igazából. Nehezen kinyitotta az ajtót, majd kiment. Sehol sem volt senki, így elindult. Egy kisebb folyosó után egy konyhába érkezett. ...
