,, Ügyesek." gondolta Feketelevél. A kiértékelés negyedik órájában jártak. Hamarosan indulhatnak vissza a táborba. Feketelevél gyorsan visszairamodott a Homokosvölgybe, hogy ott várja a növendékeket. Holdmancs hamarosan megérkezett, szájában egy nyúllal.
- Ügyes vagy Holdmancs! - dorombolta. Aggodalmai enyhültek a múltkori beszélgetés óta. Tölgymancs is megérkezett egy jól lakott egérrel a szájában. Feketelevél észrevett valamit: a két növendék felborzolta bundáját és jogosan: ...
Hamarosan. Hamarosan. Addig is igyekszem még rosszakat mondani, rögzíteni magamban, hogy Ő rossz volt hozzám/velem/nekem és még csak ne is merüljön fel halványlila segédgondolatként sem az, hogy "mi lett volna ha". Nem lett volna semmi. Kár, hogy egyáltalán volt valami. Mennyi időm elment, te jószagú...
Igazából hálistennek tényleg nincsenek miatta álmatlan éjszakáim, nem ugrik össze a gyomrom, nem szalad fel a vérnyomásom ha valamiért (pedig ha csak a délutáni kávékat veszem...) ...
Nem tudom, még mennyit kell várjak de lassan kezd elfogyni a türelmem. Nem hiszem el hogy megint behívattak az Igazgatói irodába. Azért mert másképp válaszoltam Mr. Wilsonnak már hívatnak is ide. Kurva vicces. De csak engem. Nem tudom mi a baja a dirinek velem de már komolyan kezdi baszni a csőröm. Végre kinyílik az ajtó, Mrs. Montez a titkár kedvesen mosolyog rám mint mindig.
- Az igazgatónő már várja Miss Morgan. - mondja mint mindig. Sóhajtva felkelek és bemegyek az irodába. ...
Sokszor az a legkönnyebb, hogy kiválasszam a témát, amit a következő bejegyzésben boncolgatni fogok. Fura, de többször okoz nehézséget az, ha egy témán belül ötmillió gondolatom támad és nem tudom eldönteni, melyik a fontosabb. Legszívesebben mindent megosztanék veletek, de csakis miattatok, megerőltetem magam, hogy ne kelljen összezavarodnotok a sok felesleges információtól.
Amikor elkezdtem ezt a blogot írni abban bíztam, hogy legalább 20 olvasom lesz, akik naponta akarnak majd ...
Néha jó lenne nem látni tovább az orrunknál... Mennyi mindent megelőzne, ha az ember tudna figyelmetlen lenni. Csak az álmaiban élni. Igazán szabad lenni. De az álmok is megcsalnak. Nem léteznek, pedig mennyire elhitetik magukat. Viszont ha csak abban él az ember, hosszútávon belehal. Mert azok nem valósak, esetleg valóra válthatjuk őket.
Te is egy álom vagy. Mégsem válthatlak valóra. A félelmem vagy. Az én álmom. A köd előttem, a homály utánam, a nap fölöttem, de mégis minden ...
Izzadtan nyitottam ki reggel a szememet, holott olyan kényelmes ágyban töltöttem az éjszakát, mint még soha. Minden, amit azalatt a közel egy év alatt elszenvedtem, mintha egy rémálom formájában visszatükröződött volna. És ettől féltem, amikor azelőtt éjjel az ablaknál álltam. Hogy a történtek után sosem leszek ugyanaz. Rémálmok és rémképek fognak majd gyötörni, hol alva, hol ébren. Álmomban megint sokkoló alá vetettek, és Loren volt az, aki ...
Aztán jött azaz újabb nagy bumm, ami a történeteimhez szinte már hozzátartozik. Olyan érzés, mintha összekapcsolódnának. Beüt valami a fejedben, és eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor még mindennek a legeslegelején voltál. Az összes “ha megtörtént volna..” történetet újra írod, hogy ne maradjanak olyan szálak az életedben, amelyek kibontakozása nem jött létre.
Mégis mi a legnehezebb? Elfogadni azt, hogy az emberek hülyének néznek, és nem azért vannak veled, mert te vagy ...
Állandóan rengeteg gondolat kavarog a fejemben: mit és miért teszek, hogyan tudok ennyire megharagudni valakire, miért tudok néha ennyire rideg lenni és néha pedig túlérzékeny. Tartozom e valahová, és ha igen, miért pont oda. És mi van azzal, ha én máshová akarok, de nem lehet?
Nemrég volt egy időszakom, amikor rájöttem, hogy már teljesen más az egzisztenciám mint azelőtt. Nem a személyiségem megváltozásán van a hangsúly, hanem azon, hogy mennyire megváltozott az, mi a fontos ...
Ez olyan liszt, amiből sosem lesz kenyér...
Volt neked egy fél adag liszted és nem tudtál vele mit kezdeni, csak éheztél.
Volt nekem egy fél adag lisztem és nem tudtam vele mit kezdeni, csak éheztem.
Aztán összeadtuk, tettünk hozzá sót és élesztőt és boldogan elkezdtük dagasztani, keleszteni.
Sajnos nem került be a kemencébe, nem lett belőle finom kenyért. Csupán a lapátra került rá...
Éhezem tovább.
Te közben valahol már ...
Kicsit tudományosabb megfogalmazás az írás hatalmáról, tőlem. Bocsi, ha ez nem mindenkinek tetszik, de nekem az írás nagyon sokat jelent. Szinte már elengedhetetlen az életemben. Valószínűleg meghalnék nélküle.
"A gondolataimat az írás folyamata által, írás közben fedezem fel." - mondta Oliver Sacks, aki ezzel az egysoros mondatával leírta az írás igazi, valóságos hatalmát. Az írás magában is egy fennhatóság, amelynek senki és semmi nem szabhat határt. Az ember életében ...
Amikor senki nem törődik veled, amikor csak simán elsétálnak melletted, amikor rád sem néznek, sőt még csak le se szarnak...igen, ez mind a nyomiság tünetei. A hatalmas nyomiság tünetei.
Végre elkezdhetem az évet...végzősként. Vagyis végzős nyomiként. Hiszen, ha valaki született lúzer, azon még az sem változtat, hogy feljebb lépsz egy osztályban, de az iskola ranglétráján még mindig az alsó fokokon tipegsz. Igen, ilyen az életem. De már kezdtem megszokni, hogy hozzám se ...
Szunnyadozó, vad lelked felébredt, s egy nagy viharban találta magát. Felkapta egy nagy szél, földhöz teremtette. Majd lágyan megsimította. Homályos köd. Hol vagy? Nem tudod magad sem. Körbe nézel, körötted csak árny, zsibongó, vad sötétség. De nem félsz. Mitől, ugyan már? A sötét csak hozzá simul lényedhez. Csak hozzád simul. Mint egykoron a szerelem. De mi az a szerelem? Vad, kifejezhetetlen láng, vagy lágy, mégis legyőzhetetlen hullám? Az egyik kioltja a másikat, megöli. De a szerelemben ...
Imádom megfigyelni az embereket, a mozgásukat, a reakciókat, a gesztusokat, a mosolyt az arcukon és a pillantásukat. Annyi mindent elárul egy-egy emberről, a gondolatairól és az igazi vágyairól. Erre mindenki képes lenne, ha túlkerekedne a felszínes dolgokon és odafigyelne a másikra. De úgy igazán. Leírnák három barátomat névtelenül, akiknek a reakcióit már kívülről fújom, és imádom, ahogy észre sem veszik, mennyi mindent elárul róluk a testük.
1. Egy lányról van szó, aki ...
Komolyan, nem szoktam olyan dolgokkal foglalkozni, hogy az értelmileg visszamaradottak, mit beszélnek rólam. Még az sem érdekel, ha trágár kifejezésekkel céduláznak. Pontosan azért, mert szívből sajnálom őket, hogy önértékelési problémákkal küzdenek, és az hozza őket izgalomba, ha megjelenek valahol, mert téma kerül a vályúhoz. Engem teljesen más dolgok hoznak lázba, de ugye kinek a pap, kinek a papné.
A másik abszurd gondolkodás az, hogyha valahol, valakivel, valamilyen ...
Ó, mit nem találtam a gépem egy eldugott zugában!
A huligántól kapott kedvenc leveleimből egy tekintélyes csokrot. Pár százat. Így akkor már 11.000 fölé rúg a letörölt leveleinek száma. Tyű. Nem kevés.
Nekem meg vállveregetés magamtól, mert csak egy-kettőbe olvastam bele, azokat sem végig, aztán "mindet kijelöl" és ...
Újra elolvastam a régi bejegyzéseimet és érdekes képet kaptam a hullámzó lelkiállapotomról. Időnként olyan indulat, harag volt bennem, hogy nem törődtem a megfogalmazással sem. Csak hagytam, hogy tomboljon a keserűség bennem. Minden szó igaz, amit leírtam, de ma már finomabban fogalmaznék.
Nem változik a véleményem róla, csak árnyaltabban írnám körbe.
Elolvastam a legkeserűbb bejegyzéseket, hogy így a lassan egy év elteltével nehogy elfelejtsem, mit is okozott nekem/bennem, ...
A hetekben beszélgettem egy emberrel, aki rávilágított pár dologra az életemben. Nincsenek konkrétumok, sem nevek, sem célzások vagy mutogatások. A következő elmélkedés olyan arcoknak való, akik szeretnek olyan dolgok felett elmélázni, ami a hétköznapokban egyáltalán nem is érdekli őket. Mégis találnak az év 365 napjából olyat, amelyiken az ilyen pillanatokat is “dicshimnuszként” dalolják.
Valószínűleg nem sok ember fogja érteni ezt a bejegyzésemet, mert nem mindenki képes ...
Gondolkodtam, hogy milyen témát válasszak, ami érdekes lehet mindenki számára. Pár napja, mikor egy kedves ismerősöm gondolata miatt, elkezdtem blogolni, nem gondoltam volna, hogy ennyien kíváncsiak lesztek rám. Az írásaimra és a lelkemre. A legjobb érzés az benne, hogy azt csinálom, amit a legjobban szeretek és mosolyogva adjátok a tudtomra, hogy olvastátok. Sőt várjátok, mikor írom a következőt és milyen témát választok. Először is szeretném mindezt megköszönni.
Most picit ...
Sokszor elfelejtem azt is, mit akartam csinálni az adott pillanatban. Nem tudom, hogy ez annak tudható be, hogy feledékeny vagyok, vagy egyszerűen csak nem érdekel az adott “szituáció” annyira, hogy emlékezzek. De talán az utóbbi, mert korántsem érzem magam idősnek. Sőt úgy érzem, most vagyok az életem tejében. Annyira élni szeretnék és kiélvezni minden pillanatot, hogy igazán idegesítő lehetek. Van, hogy érdekel és megsértődök, ha nem tartanak velem az emberek az összes baromságba, de van ...
Két évvel ezelőtt diplomáztam le. Akkoriban megállíthatatlan voltam, majd én megmutatom a világnak, milyen fából faragtak. Büszke újságíró voltam, tele célokkal és elképzelt karrierrel. Aztán jött újra az a nagy bumm, találkoztam pár olyan arccal, akik sokkal jobban éltek mint én. Pont annyira, amennyire én is szerettem volna. Felhőtlenül viselkedtek és olyan szabadnak tűntek. Szerettem volna én is újra olyan szabad lenni, ezért viselkedtem 18 éves módjára; spontán bulikra adtam a fejem, s ...
