Fejfájós és gondokkal teli vagyok, még arra sincs felesleges kapacitásom, hogy gondolkodjam. De ennek is nézem a jó oldalát, azaz keseregni sincs kedvem, nincs az a harag és düh, most olyan közömbös vagyok, mint egy hegedűtok.
Lehet, hogy kifújt? Lehet, hogy eddig tartott a fájdalmas korszakom? Megkönnyebbülhetek? Élhetem és építhetem az életem kesergés nélkül? Nem akadályozom meg magam abban, hogy mindent szépnek lássak? Nem sírdogálok régi, fájó emlékek miatt? Elmúlt ...
Óra után Honny és valami másik lány elsőnek száguldott ki az ajtón, de még hátrafordulva rám néztek, amolyan 'ezzel nem fejeztük be' nézéssel. Micsoda első benyomás. Mert nem tudom befogni a számat.
-Ez nem volt semmi-állt meg mellettem egy szőke hajú fiú. Azt hiszem Shawn.
-Mégis mi?-kérdeztem, mert nem nagyon értettem.
-Ahogy megmondtad Honnynak. Eddig nem hittem, hogy valaki vissza szól Perrien és Cherryn kivűl-szállt be a másik, Matt.
-Szerintem meg fogok ...
Egy barátom felhívta a figyelmemet egy cikkre. Betalált. Pont ráillik az engem elhagyó "huligánra".
Olvasd el. ...
Ezt fogalmaztam meg egyszer: Olyan jó így…
Fekszünk az ágyon, fejem melleden. Kezed a hajammal játszik, időnként arcomon simítva egyet-egyet mesélsz, csak mesélsz.
Még sosem jártam ott, mégis, ahogy elmeséled úgy érzem ott voltam, láttam, velem is történt. Olyan jól tudsz mesélni. Olyan finom és szelíd a hangod.
Mesélsz és én látom a hegyeket. Magasak, hófödték, gyönyörűek. Ragyog a nap, vakít, hallom, ahogy lélegzik a hófehér csend és nézem a szélcsipkézte hótól ...
Norm a bal oldalamon maradt egészen addig, míg be nem értünk az iskolába. Ott a portás adott nekünk egy-egy kis lapot amin az osztályunk és a szekrényünk száma le volt írva. Akkor már Norman elbúcsúzott mert én az északi szárnyba tartottam, ő pedih a délibe. Teljesen az ellentétes irányba mentünk, innen már külön. Elsétáltam a folyosó végéig, felmentem a lépcsőn és szemben, hátul a 11B terem volt kiírva nagybetűkkel. Az iskola 5.osztálytól a 12.osztályig van. Plussz egy érettségi ami a 12+. ...
Hello mindenkinek. Itt Sasha..
2018. feb. 20.-a van, Informatika óra.
Mivel lemaradtam tananyag közben, ezért úgy döntöttem folytatom a blogolást. Ezentúl rengeteget fogok írni. Sajnos vagy nem sajnos, van miről... Szerelmi élet, családi problémák, barátok vagy sem, szóóóval tényleg van miről írnom.
A tanár sétálgat a teremben, én pedig mentegetőzve mondtam hogy sajnos lemaradtam és feladtam ^-^".
Most belegondolva szinte egy éve nem blogoltam. Azóta volt egy ...
Az első nap az iskolában. Brrr. Fekszem az ágyban és a plafonra meredve gondolom át az életem. Nem kell túl sokat gondolkodnom, hisz eddig alig éltem valamit. A gondolataim átterelődnek az iskolára. Mi van ha nem tetszem az osztálytársaimnak? Nem állnak majd szóba velem. Kiközösítenek. Nevetnek majd rajtam. Megdobálnak paradicsommal...és...najó túl sok mesét nézek. Mennyi az esélye annak, hogy bármi is megtörténne ezekből?
Ha nem tetszem nekik, akkor mi lesz? Vagy elfogadnak, vagy ...
Mikor okosat mondani nem lehet,
Mondd ki, csak mondd ki halkan a nevemet.
A csend fülledt takarójába bújva
Ismételd fülembe lehelve, súgva.
Hogy te vagy, aki görnyedten is szeret
Kinek nem parancsolnak az istenek,
Hogy íriszed mögött lesz elég helyem
Hogy te vagy az, akiben elrejthetem
Egy roppant léptű maradandó tangó
Holtomiglan halandó botlásait.
Hogy te vagy, ki érti látomásait
Vakult szemek fakult ...
-Csak azon, hogy milyen színű legyen a falam-rögtönöztem, bár nem volt teljesen hazugság. Mindig azt szerettem az új házakban, hogy bármilyenre kifesthettem a falaimat. Anyuék általában szabad kezet adtak ebben az ügyben.
-Mindegy is. Majd kitalálod. Tíz perc és vacsora-mondta mosolyogva és kisétált a szobámból.
A családom négy tagú. Anya, apa, öcsi és én. Az öcsém neve Norman Pocket, én Nora vagyok. Anyuék kedvelik az N betűt. Pláne, hogy az anyukám neve Nelly, apué pedig ...
Nem is értettük, hogy lehet nem egymás mellett ülni, nem összeérni, összebújni a kanapén. Tévézni, beszélgetni vagy csak közösen hallgatni, egymás mellett szuszogni, érezni a másik testének melegét, az érintés örömét annyira természetes, hogy elképzelhetetlen hogy ne így legyen.
Aztán egyszer csak a fotelban ült, mert ott jobb a ...
Hogy egyátalán hol a csudában van Paint Rock? Talán a térképen is maga a lehetetlenség megtalálni. Ha még most sem akadtak a nyomára, elmagyarázom. San Angelotól 5-6 mérföldnyire telepszik, borzalmasan kevés emberrel. Vagyunk vagy 100-an abból pedig nem sok gyerek, annál több idős ember. Ha úgy vesszük kellemes itt élni. Nincs hajsza, mint amilyen Los Angelesben volt. Talán egy hete költöztünk ide Los Angelesből. Az apukám minden évben máshol kap munkát, így tizenhat életévemet betöltvén ez ...
Néztem egy filmet, amiben a nő, miközben közel járt a halálhoz, próbálta felidézni, hogy mikor is volt és milyen is volt az utolsó csók...
Nyolc hónap telt el, mióta elárult. Nyolc hónapja haragszom és vetem meg. És milyen fura, hogy bár én nem járok közel a halálhoz -remélem- és semmi jelentősége nincs, hogy fel tudjam idézni, de szeretném és mégsem tudom.
Elfelejtettem, milyen volt, amikor egy akár futó csókjában is benne volt a mindenség, elfelejtettem a csókja korábban ...
"A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas ...
Szép, fekete csipkés, hosszú ruhában, sötét rózsák és mécsesek, ezernyi gyertya között, hófehér arccal, mosolytalanul elindulok. Szememből már rég kifogyott a csillogás, fénytelenül nézek rá. Hideg kezével megfogja az enyémet és lassan elindul velem. Gondolataim elúsznak, a sötét elnyel. Nem látom, csak érzem ahogy lüktetőn elhagy a vérem… Kis vágás csupán… Egyik kezemen forró, simogató vér, másikon jéghideg kéz. Összeölelkezünk lassan, az apró lángok kialszanak, a rózsák aléltan ...
Kérem a Teremtőt, adja meg nekem kezed érintésének boldogságát, öleléseim önfeledt viszonzását,
Kérem a szemed, hogy azzal lássam magam, lássam hibáim, mit nem szeretsz, lássam magam neked, mikor boldog vagyok,
Kérem a Sorsot, engedje nekem megtalálni a szerelmet benned, és veled meglelni a mindörökre szólót,
Kérem a Szerelmet, adja meg neked csókjaim örök szomjazását, lelkedben lelkem lángolását.
Kérek egy tenyérnyi helyet a szívedben, ahol kérges szívem ...
Bonyolult vagyok.
Bemegyek életem hátsó udvarába és előre lesek. Hátha onnan másképp és egyszerűbbnek látom magam.
Vissza kell jönnöm. Nem tetszik amit látok. Látok egy nőt, engem, akit onnan még kevésbé értek.
Bolond ...
Azt mondják onnan ismerszik meg a szerelem, hogy szenvedsz. Hogy az örömök is fájnak, hogy attól is sírnod kell, ami szép, hogy apró dolgoknak tulajdonítasz nagy jelentőséget és a jelentős dolgokat jóformán semmibe veszed. Egyes érzékeid kifinomulnak, mások eltompulnak. Arcodon fél másodpercen belül aggódás, öröm, kétségbeesés, harag, boldogság jelei futnak át ijesztően gyorsan váltva egymást. Az arcod és a szemed előbb érzékelik és értik a másikat, mint az agyad és előbb is reagálnak ...
Angyalt véltem látni. Ahogy csodáltam, nem láttam hófehér leple alól kilátszani patáját. Míg álmélkodtam szép szárnyai láttán, nem vettem észre bojtos fekete farkát. Glóriáját keresvén nem láttam fürtjei közé rejtett szarvait.
Angyalnak akartam látni.
Hangja halk, meleg és csábító. Kezét nyújtotta.
Mint újszülött szíve, s tenyere, oly fehér lelkemet is kezébe adtam. Ott zörömbölt tenyerében.
Hívott. Én vele mentem.
Ölelésen, szavakon repülve, ...
Akár gyönyörű is lehetne ez a nap. Mint egy novellában.
Amy ébredt előbb. Nézte kicsit ahogy a kedvese a párnán békésen szuszog. Csodálta hosszú szempilláit, sötétbarna hajtincsét, ahogy az arcának egy részét eltakarta, nézte szája szép ívét, markáns állát, kezét, mely békésen a mellkasán nyugodott és mosolygott ahogy meglátta a rajzolt gyűrűt az ujján. Tegnap este, amikor elaludt, Amy egy filctollal óvatosan gyűrűt rajzolt rá, hogy ma reggel, ha felébred és meglátja, örüljön ...
Neki nem tudom elmagyarázni, hogy miért nem szeretjük többé tibit. Ő nem érti, miért nem zörren a kulcs a zárban, miért nem jön.
Tegnap gyönyörű napsütéses idő volt. Lementünk Luca kutyussal sétálni, vakondtúrásozni, bozót alján egerészni. Mivel jó idő volt, sok volt a bringás. Kicsi kutyám lefeküdt a dombtetőn és figyelte őket. Amikor közeledett egy, csóválni kezdte a farkincáját, aztán a levegőbe szimatolt, majd rám nézett. Én pedig mindig mondtam: nem kicsim, nem tibi. Ez sok ...
